Archívum: Anekdote

  • In Bülow’s Classroom

    Hans von Bülownak az a híre járt, hogy még Lisztnél is keményebb a növendékekkel. Liszt óráin néha sírtak is az emberek — de a bája enyhíteni tudta a kritika csípését. Bülownál a félelem tisztább volt. Nagy csoportokban tanított. A diákok ültek és vártak, miközben Bülow előzetes figyelmeztetés nélkül szólított fel valakit. A kiválasztott reszketve sétált…

  • Chopin’s Technique Test

    Amikor Chopin megérkezett, a zongorajáték új korszakba lépett. Úgy írt a billentyűs hangszerre, olyan fókuszszal és kifinomultsággal, hogy a zenekar szinte mellékesnek hatott. Csakhogy ez az új zenei nyelv másféle technikát követelt — olyat, amelyet az előző „iskola” még nem dolgozott ki teljesen. Még a csodált virtuóz, Ignaz Moscheles is bevallotta, miután meghallgatta Chopint, hogy…

  • Spohr Learns the Horn Overnight

    Louis Spohr—hegedűművészként és zeneszerzőként híres—gyors észjárású és leleményes is volt. Önéletrajzában elmesél egy történetet 1808-ból, amikor Napoleon Erfurtban káprázatos uralkodói összejövetelt rendezett. Az ünnepségek részeként Párizsból hoztak tragédiákat Talma színésszel. Spohr néhány tanítványával Gothából gyalogolt Erfurtba, csak hogy lássa Talmát. De a színház gyakorlatilag zárva volt a hétköznapi emberek előtt: a legjobb helyeket a királyi…

  • Mara’s Revenge

    Madame Mara énekesnőnek volt egy férje, akinek súlyos ivási problémája volt. Ő tartotta életben a háztartást, és éveken át csendben tűrte a férfi viselkedését. Végül a dolog a király fülébe jutott. A férj megbüntetésére a király elmozdította a királyi zenekar csellistaposztjáról, és „előléptette” — kegyetlenül — egy ezredzenekar nagydobjához. Mara úgy döntött, nem nyeli le…

  • How Paganini Got His Favorite Violin

    Tizenhét évesen Niccolò Paganini már tapsból élt — és ugyanolyan gyorsan el is költötte. Miután kiszabadult apja szigorú felügyelete alól, fejest ugrott a kor éjszakai életébe, főleg a szerencsejátékba. Nem egyszer egyetlen éjszaka alatt eljátszotta több koncert bevételét, sőt az adósságai fedezésére még a hegedűjét is zálogba kellett adnia. Egy leghorni (Livorno) koncert majdnem tönkretette:…

  • Liszt on Mendelssohn

    Ezt a történetet „Franz Liszttől származónak mondják”, és érdemes cum grano salis kezelni — különösen a csípősebb odaszúrásokat. Mégis, elég beszédes pillanatkép arról, hogyan szeretett Liszt zenei rivalizálásokat elmesélni. Liszt azt állította, hogy Mendelssohn egyszer karikatúrát rajzolt az ördögről, amint a g‑moll versenyművet játssza, mindkét kezén öt-öt kalapáccsal. Miért? Liszt szerint ő a versenyművet kéziratból…

  • Some Generous Musicians

    A nagy zenészek gyakran a végletekig nagylelkűek voltak — néha egyenesen tékozlók. Két híres példa Franz Liszt, a szupersztár zongorista, és Jenny Lind, a „svéd csalogány”, akikről köztudott volt, hogy hatalmas összegeket ajándékoztak el. Mozart egyik története jól megragadja ezt a szellemet. Egy koldus pénzért zaklatta; Mozartnak nem volt egy fillér sem a zsebében, ezért…

  • The „Harmonious Blacksmith”

    Valószínűleg már hallottad azt a bájos legendát, amely Handel híres billentyűs darabjához kapcsolódik, amit „The Harmonious Blacksmith”-nek becéznek. A történet így szól: Handelt elkapja egy vihar, fedezékért beugrik egy kovácsműhelybe, hallgatja az ütemes kalapálást, és—egy szempillantás alatt—a csattogó mintát azzá a légies témává és variációkká formálja, amelyeket ma ismerünk. Remek eredettörténet. Csak hát, ahogy a…

  • The Ups and Downs of a Singer’s Life

    Italo Campanini pályája nem bársonyfüggönyökkel kezdődött. Egy kovácsműhelyben kezdődött. Garibaldi háborúja után a fiú—aki csak tizennégy évesen állt be a seregbe—hazatért Parmába, és két évet töltött apja kovácsműhelyében. Valaki felfigyelt a hangjára, és esti órákra szervezett neki leckéket, tizenkét óra munka után. Campanini még kottát sem tudott olvasni. Egy nap egy borozóban vándorzenészek játszották a…

  • The Prima Donna of the Eighteenth Century

    A primadonnákról köztudott, hogy hajlamosak a drámára, de a 18. század mintha sportot űzött volna a túlzásból. A korszak egyik leghírhedtebben szeszélyes szopránja Gabriella volt. Amikor az Alkirály Palermóban nagy vacsorát adott, és díszvendégként meghívta, ő egyszerűen ágyban maradt olvasni. Küldtek egy futárt, hogy a társaság már vár; ő azt üzente, hogy „teljesen elfelejtette” a…