In Bülow’s Classroom

Hans von Bülownak az a híre járt, hogy még Lisztnél is keményebb a növendékekkel. Liszt óráin néha sírtak is az emberek — de a bája enyhíteni tudta a kritika csípését. Bülownál a félelem tisztább volt.

Nagy csoportokban tanított. A diákok ültek és vártak, miközben Bülow előzetes figyelmeztetés nélkül szólított fel valakit. A kiválasztott reszketve sétált a zongorához, tudva, hogy minden hibára jöhet egy metsző megjegyzés — miközben mindenki más, „tűkön ülve”, megkönnyebbült, hogy most nem ő következik.

Egy nap egy angol lányt szólított. Idegesen és ügyetlenül játszott, hibát hibára halmozva. Bülow végighallgatta, aztán kitört — nem dühből, hanem abban a száraz, halálpontos, tanáros módon. Az ítélete híressé vált:

„Ach, Gott! You play the easy passages with a difficulty that is simply enormous!”