Lully’s Baton Accident Turned into Amputation

Minden karmesternek van egy jellegzetes mozdulata: van, aki köröket rajzol a levegőbe, van, aki egyenesen fel-le pumpál, és van, aki olyan vadul hadonászik, hogy azon tűnődsz, hogyan tartja bárki is az ütemet. Mark Twain egyszer azt viccelte, hogy a vezénylés nagy része csak „díszes integetés”.

Jean-Baptiste Lully esetében azonban a pálcalengetésnek nagyon is valós következményei lettek. Amikor Louis XIV előtt egy Te Deumot vezényelt — az uralkodó felépülését ünnepelve egy súlyos betegségből —, Lully azt látta, hogy a zenekar kezd bizonytalanná válni a tempóban. Fellelkesült, és óriási gesztusokba kezdett. Közben véletlenül saját lábfejére ütött, és felhólyagosította. Akkoriban a „pálca” lehetett egy nehéz hegedűvonó, nem az a könnyű bot, amit ma elképzelünk.

A hólyag begyulladt. Orvosi tanácsra amputálták egy lábujját. Később eltávolították a lábfejet, végül pedig az egész végtagot. A tanulság, mondja a szerző, világos: karmesterek, vigyázzatok, merre lendítetek.