The History of Ole Bull’s Violin

Ole Bull kedvenc hegedűje több életet élt, mint a legtöbb ember.

Az öreg mester, Caspar di Salo készítette. Körülbelül 150 éven át biztonságban ült az innsbrucki múzeumban, ahová egy bíboros helyezte el di Salo munkájának elsőrangú példájaként. Aztán jött 1809: francia katonák feldúlták a helyet. A hegedűt az egyikük vitte magával, és végül eladta Herr Rhehazeknek, egy bécsi hivatalnoknak, aki vagyonának csaknem egészét egy komoly hegedűgyűjteménybe ölte.

Amikor Ole Bull 1839-ben Bécsbe látogatott, meglátta a hangszert, és eldöntötte, hogy *muszáj* megszereznie. Rhehazek nem volt hajlandó eladni, de egy ígéretet tett: ha valaha piacra kerül, Bullnak elővásárlási joga lesz — méghozzá a borsos, négyezer dukátos áron. Bull beleegyezett.

Két évvel később Bull Lipcsében vacsorázott Liszttel és Mendelssohnnal, amikor Bécsből egy lepecsételt levél érkezett: Rhehazek meghalt, és a fia tartotta magát a megállapodáshoz. Liszt azt mondta, Ole őrült, amiért ennyit fizet egy olyan hegedűért, amit sosem hallott; Mendelssohn pedig úgy nevezte: olyan fajta fényűzés, amire csak egy hegedűs képes. Bull mégis megvette — és ezzel aratta néhány legnagyobb diadalát.