BERLIOZ AND PAGANINI

Berlioz egy szempontból nem volt különleges a zeneszerzők között: a pénz mindig szűken volt. Folyton küzdött, hogy a felszínen maradjon, és gyakran az írásaiból kellett kifizetnie a számlákat.

De a zsenije — és a szüksége — nem maradt észrevétlen.

Egyszer olyan koncertet adott, amelyen ő vezényelte a „Childe Harold” szimfóniáját, és óriási siker lett. Utána, miközben ott ült pihenve, egy magas, sötét férfi — csontvékony — odalépett hozzá. A zenekar szeme láttára a férfi fél térdre ereszkedett, és megcsókolta Berlioz kezét.

Paganini volt.

Másnap reggel Paganini fia érkezett egy levéllel. Egyetlen utasítást adott át: „Papa azt akarja, hogy ezt ne olvasd el, amíg egyedül nem vagy.” Aztán a gyerek eltűnt.

Amikor Berlioz kinyitotta, azt találta benne, hogy Paganini szerint, mivel Beethoven halott, egyedül Berlioz képes „feltámasztani” őt. Berlioz nagysága iránti hódolat jeléül Paganini arra kérte, fogadja el, ami mellékelve van.

A melléklet egy, a Rothschild cégre szóló utalvány volt 20,000 frankról.

Berlioz megrendült — ez fejedelmi ajándék volt. Négy köszönőlevelet írt, és mindet széttépte, mielőtt sikerült egyet megfogalmaznia, amely elég méltónak tűnt. A pénz — a történetben úgy nyolcszáz font — óriási segítség volt számára.

És Berlioz sosem tudta meg, hogy a pénz valójában nem Paganini saját erszényéből jött.

Berlioz megkapta a pénzt. Paganini megkapta annak dicsőségét, hogy ő adta.