THE MUSIC BUT NOT THE FACE

A nagy zeneszerzőknek gyakran acélcsapda-memóriájuk volt a zenéhez – és nagyon is emberi memóriájuk minden máshoz. Rossini arról volt híres, hogy felismerte az arcokat, de elfelejtette a neveket. Egyszer találkozott az angol zeneszerzővel, Sir Henry Bishop-pel, azonnal felismerte, és melegen kezdte: „Ó! kedves Mr…” – aztán leblokkolt.

Ahelyett, hogy blöffölt volna, Rossini a lehető legzeneibb megoldást improvizálta: fütyülni kezdte Bishop egyik saját kórusát („When the Wind Blows”), hogy megmutassa: az embert megjegyezte, még ha a név el is tűnt. Ha valaki a szemedbe fütyüli a művedet, az olyan bók, amivel nem érdemes vitatkozni.