A Violin for Eighteen Pence

Az, hogy megadjuk a tiszteletet annak, akinek jár, nem mindig a muzsikusok legerősebb oldala. De van egy vicces ökölszabály: minél több valós tehetsége van valakinek, annál gyorsabban ismeri fel másokban. A kollégák állandó lehúzása többnyire többet mond a kritikusról, mint a zenéről.

Jó példa erre Niccolò Paganini első angliai fellépése. Amikor a „hegedűvarázsló” befejezte, a tekintélyes hegedűs, Mori felállt, és nagyon ünnepélyesen megkérdezte a szomszédait: „Ki veszi meg a hegedűmet? Ki vesz hegedűt és vonót tizennyolc pennyért?” — mintha még a saját Stradivariusa is hirtelen zsebpénzt érne.

A teremben lévő másik nagyszerű muzsikus, John Cramer még egyszerűbben foglalta össze a reakcióját: „Hála az égnek, nem vagyok hegedűs!”