Mendelssohn’s Dislike of Meyerbeer

Felix Mendelssohn erősen nem kedvelte Giacomo Meyerbeer zenéjét. Az ő szemében a saját írásmódja csiszolt, elegáns és tudós volt—mentes az olcsó, hatásvadász „clap‑trap” fogásoktól, amelyek a látványos tapsra hajtanak. Meyerbeer viszont, bár gyakran valóban hozzáértő volt (különösen a hangszerelésben), szintén hajlott a nyers, szenzációhajhász trükkökre.

Az irónia az volt, hogy a két férfi furcsán hasonlított egymásra. Mindketten zsidó származásúak voltak, mindkettőjük arcán felismerhetően héber jelleg ült, mindketten karcsúak voltak, és mindketten hasonlóan viselték a hajukat.

Mendelssohn zenei ellenszenve személyes ingerlékenységgé is átszivárgott—különösen amikor a barátai azzal ugrattták, hogy hasonlít arra a komponistára, akit gyűlölt. Párizsban, egy újabb tréfakör után berontott egy borbélyhoz, és rövidre vágatta a haját, hogy megszüntesse a hasonlóságot.

Azonnal visszafelé sült el: az új frizura csak egy friss adag viccet indított el ugyanarról a gyűlölt hasonlóságról.