High Art

Még a színházi profikat is—akiket arra képeztek, hogy az érzelmet a munkájuk részeként kezeljék—le tudja taglózni az igazi művészet.

Erre Rómában akadt egy látványos példa Gaspare Pacchierotti esetében, aki a múlt század ünnepelt énekese volt. Egy operában olyan tónusszépséggel és olyan őszinte érzéssel énekelt, hogy egy szólórész után, amelyet egy rövid zenekari közjáték követett volna, a zenekar egyszerűen elfelejtett játszani.

Pacchierotti a karmester felé fordult: „Mit művel?”

A vezető úgy pislogott, mintha álomból ébredne, és csak ennyit tudott felelni: „Kérem, bocsásson meg.” A muzsikusok ott ültek könnyes szemmel, teljesen megfeledkezve a kötelességükről.