Keep at It

Nincs rövid út a virtuozitáshoz—csak makacs, végtelen gyakorlás. Több nagy muzsikus is bebizonyította, de Lolli hegedűs története egyetlen tiszta ívben megmutatja.

Amikor Lolli Stuttgartba érkezett, riválisba botlott: Nardinibe, egy olyan játékosba, aki annyival fölötte állt, hogy Lolli teljesen eltörpült mellette. Ahelyett, hogy úgy tett volna, mintha nem számítana, valami őszintét—és szélsőségest—tett. A patrónus hercegétől egy év szabadságot kért, azt állítva, utazni akar. Aztán eltűnt egy kis faluba, és elvégezte a nem túl csillogó munkát: óráról órára a hangszerrel, napról napra, amíg le nem járt az év.

Amikor visszatért Stuttgartba, a különbség nyilvánvaló volt. Játéka ragyogást és erőt nyert, és épp az a rivális, aki korábban túlszárnyalta, kényszerült arra, hogy máshol keressen munkát.

Egy másik hegedűst, Giardinit egyszer megkérdezték, mennyi idő megtanulni jól hegedülni. A válasza nem volt költői, csak gyakorlatias: „Napi tizenkét óra húsz éven át.”

Ha a „titkot” akarod, hát ennyi: csináld rendületlenül.