Clerical Wit

Father Taylor, a bostoni Seamen’s Bethel lelkésze egyszer „társas mulatságokról” prédikált. Mit sem sejtett róla, hogy Jenny Lind—az éppen turnézó, pillanatnyi szenzáció—ott ült a gyülekezetben.

Taylor mennydörgött a kártyázás, a tánc és a színház ellen. De amikor a zenára tért, hirtelen megfordult a hangja: a zene—mondta—valódi erő a istentiszteletben. Még a nagy énekesek nagylelkűségét is dicsérte—különösen „mind közül a legnagyobb és legédesebb, aki most ért partot a mi partjainkon.”

Erre egy hangos bekiabáló, aki a szószék lépcsőjén ült, közbekérdezett egy durva kérdéssel: ha valaki meghal egy Jenny Lind-koncerten, a mennybe jut-e?

Taylor egy pillanatra sem zökkent ki. „A keresztyén a mennybe jut, bárhol hal meg” — vágta rá — „de a bolond az bolond marad, bárhol is van—még akkor is, ha épp egy szószék lépcsőjén ül.”